feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások

A tudatos döntés önvédelmi helyzetekben

2 hozzászólások

Ez az írás közvetett módon kapcsolódik az önvédelemhez és talán egy kicsit elméletibb és mélyebb is lesz a megszokottnál. Ugyanakkor a téma, amelyet boncolgatok, tudatosan vagy tudattalanul, de minden önvédelmi szituációban felmerül, ezért érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta.

Ez a téma pedig az önvédelmi szituációban történő döntéshozatal.Pontosabban a helyes döntéshozatal.

Egy-egy jogos védelmi helyzetben a megtámadottnak döntések sorozatát kell meghozni és ezek a döntések jelentősen befolyásolják a szituáció alakulását és végkimenetelét egyaránt. Sőt, sok esetben már az önvédelmi helyzet kialakulása is egy döntés következménye. Ha például egy többszázezer forintos fényképezőgéppel a nyakadban sétálgatsz éjjel egy rossz hírű környéken és megpróbálnak kirabolni, akkor a megelőzés körében hoztál egy rossz döntést és ezzel részben hozzájárultál a támadás kialakulásához. Ettől nem vagy hibás, vagy rossz, csak egyszerűen közrehatottál abban, ami történt veled. Bizonyos esetekben tehát részben saját döntés következménye, hogy az önvédelmi helyzetbe belekerülsz-e  vagy sem. Ha az utcán szembejövő részeg neked jön vállal és Te ahelyett, hogy megfordulnál és kikérnéd magamnak, inkább ügyet sem vetve továbbmész, akkor szintén egy döntést hoztál, ami kihatással volt a helyzet alakulására. Persze az is lehetséges, hogy akaratodon kívül kerülsz bele egy szituációba, úgymond eleve “ezt dobta a gép.” Például rádudálsz a veszélyesen közlekedő autóstársadra, aki ezen feldühödik és a következő pillanatban már az öklét rázva csörtet az autód felé. Ebben az esetben nem volt sok döntési lehetőséged, hiszen a “közrehatásod” csak annyi volt, hogy jelezted a veszélyhelyzetet dudálással, vagyis akarva akaratlanul kerültél bele a jogos védelmi helyzetbe. Ebben az írásban inkább az első esetkörrel kívánok foglalkozni, mert valós döntési lehetőségről csak itt beszélhetünk.

De mit is jelent ez a döntés, illetve mi alapján hozol meg egy ilyen döntést? Mivel ezek a helyzetek nagyfokú stresszt jelentenek, elsősorban az alapján hozod meg a döntést, hogy stressz alatt miként reagálsz a téged ért valós vagy vélt sérelemre. Az, hogy igazad van-e vagy sem, a döntés és az eredmény szempontjából teljesen lényegtelen, erre még később kitérek. Sajnos a reakció a legtöbb ember esetében nem mérlegelés és döntés következménye, hanem teljesen automatikus és tudattalan. Az efféle reakció pedig kétféle lehet: 1. Lefagyás, azaz nem tudsz, vagy nem mersz reagálni, képtelen vagy bármit is kezdeni a téged ért attrocitással, ezért nem teszel semmit. Ez az önvédelem területén nyilvánvalóan nem egy járható út, hiszen ebben az esetben nem irányítója, de még csak nem is résztvevője vagy az eseményeknek, hanem az áldozata. Vagyis nem azért adtad oda a rablónak a pénzedet, mert adott helyzetben ez volt a legjobb döntés, a passzivitás nem egy döntés eredménye volt, ha akartál, sem tudtál volna mást tenni. 2. A reakció másik tudattalan formája: igenis kiállsz az igazadért (vagy vélt igazadért), ezt veled nem teheti meg senki, nehogymár pont ő mondja meg nekem, stb. Ebben az esetben szintén automatikus volt a válaszreakciód és szintén semmi garancia arra, hogy az optimális döntést hoztad meg. Különösen veszélyes ez azoknál, akik képzettek küzdősport terén és megfelelő technikai tudással rendelkeznek ahhoz, hogy egy önvédelmi helyzetet megoldjanak. Ők azok, akik éveken, akár évtizedeken át gyakorolnak, sokszor elképzelve azt, hogy mit tennének egy ilyen esetben és kis túlzással élve szinte várják a lehetőséget, hogy alkalmazzák a tanultakat.Ez szintén nem a helyes döntés, így szoktak a hírekbe kerülni a megkéselt ketrecharcosok és társaik.

Oké, de akkor mi alapján kell meghozni a helyes döntést? Szerintem viszonylag egyszerű, egyetlen kérdést kell feltenned magadnak ilyen esetben: Mennyit ér meg neked ez? Pontosabban fogalmazva mennyit ér meg neked a pénztárcád, az autód, vagy éppen az a tény, hogy neked van igazad. Mert igen, sokszor neked van igazad,  jogos lenne a dühöd és az ellenállásod, de mégis a helyes döntés az együttműködés, a meghunyászkodás, mert ez a célravezető az adott helyzetben. Mi az eredményesebb egy közlekedési konfliktusban: bocsánatot kérni annak ellenére, hogy a másik hibázott, vagy végignézni, ahogy a másik lerúgja a visszapillantó tükrödet? Odadni a pénztárcádat, vagy kipróbálni, hogy működik-e amit kés ellen tanultál az edzésen? Vagy amit a legtöbb embernek még az anyagi veszteségnél is nehezebb elviselni, a becsületeden esett csorbát. El tudnád-e viselni passzívan, hogy sok ember előtt jogtalanul pofon vágjanak a sok évnyi küzdősportos múltad ellenére, mert például ott ül a hátsó ülésen a 3 éves kislányod? Neki ugyanis nem egy hősre van szüksége, aki megvédte az igazát, hanem Rád…

Végezetül közelítsük meg a döntéshozatalt a másik oldalról. Mi az a helyzet, amikor bármi is történjék, az ellenállás, a cselekvés a legjobb megoldás? Szerintem (és hangsúlyozottan az én véleményemről van szó, amellyel lehet egyet nem érteni és vitatkozni) mindazokban a helyzetekben cselekedni kell, ahol a lelkiismereted diktál. Ha az együttműködéssel, vagy passzivitással olyasmi történne, amivel nem tudnál együtt élni, akkor mindenképpen cselekedj és ne foglalkozz az eredménnyel. Ha például azért fognának rád egy kést, hogy elrabolják vagy bántsák a szerettedet, akkor szerintem lényegtelen mi a végkifejlet, tedd amit tenned kell. A passzivitás ebben az esetben nem lehet megoldás, mert egyszerűen nem tudnál együtt élni azzal a tudattal hogy hagytad bekövetkezni az eseményt. És bármi is történjék, minden jobb, mint ez a tudat.

Tisztában vagyok vele, hogy a fent leírtakkal nem mindenki ért egyet, hiszen mindannyian mások vagyunk, más az értékrendünk és a gondolkodásmódunk. Az írásomnak nem is az volt a célja, hogy “megmondjam a frankót”, inkább egyfajta gondolatébresztőnek szántam. Azt is  tudom , hogy a fenti példák némelyike drasztikus volt, de a helyes döntéshozatal ezeken a példákon keresztül talán könnyebben szemléltethető.

Ahogy mindig, most is nagy örömmel fogadom a véleményeket, hozzászólásokat, pozitív és negatív kritikákat.

 

Pintér Márton

Krav Maga oktató/Expert2

  1. Üdvözletem!
    Nagyon tetszett a cikk. Köszönöm.
    Csak egy kiegészítést tennék a cikk első részéhez.
    A fényképezős és a részeges eset teljesen világos. Ugyanakkor az azt követő „ezt dobta a gép” szituációban is lehetőség van a konfliktus elkerülésére. Például ha a tudatosság olyan mértékű, hogy egy eseménynél az egyszerű reagálás helyett, átgondolom a dolgot és az említett példánál maradva, nem dudálok a veszélyesen közlekedő autóstársamra, akkor szintén megelőztem egy fölös konfliktust. S hogy miért is fölösleges rádudálni? Mert csak magam, a saját gondolataim és cselekedeteim felett rendelkezhetek, másoké fölött nem… Tehát még ebben az esetben is van lehetőségem döntésre.
    De az is lehet, hogy nem jól látom a helyzetet… :-)
    A „Mennyit ér ez meg neked?” az egyik legtökéletesebb kérdés. :-)
    Köszönöm.

  2. Érdekes, elgondolkodtató cikk. Annyit tennék hozzá, hogy a másik dolog, ami ilyenkor lejátszódhat az ember fejében, az a lehetséges kimenetelek valószínűségének mérlegelése. Ha a fent említett részeg el akarná venni a mobilomat, akkor egyrészt persze, hogy többet ér az életem/egészségem egy mobilnál, másrészt viszont a helyzetet felmérve nem sok esélyt látok rá, hogy bármi bajom eshetne.

    Mint írtad, bizonyos helyzetekben nincs mit mérlegelni. Más helyzetekben annyira pitiáner dologról van szó, hogy az semennyi kockázatvállalást nem ér meg. De a köztes helyzetek nem ilyen egyértelműek. Ha például ketten megtámadnak, hogy elvegyék a mobilomat, pénzemet, stb., és én úgy érzem, elég jó eséllyel el tudnám ezt hárítani. Bonyolultabb a helyzet, ha valakivel vagyok aki előtt meg szeretném őrizni a becsületemet. Itt már sok tényezőt kell mérlegeni: becsületet, pénzt, biztonságot, továbbá annak a vélt valószínűségét, hogy nem úgy végződik a dolog ahogy reméltem.

    Logikus és tiszteletre méltó filozófia, hogy ilyenkor mindig engedni kell, mert a saját és szeretteink biztonsága fontosabb bármi másnál. De a becsület megőrzése sem elhanyagolható indíték, főleg ha a helyzet nem tűnik túlzottan veszélyesnek. Kiváncsi volnék, mit tartasz helyes útnak az ilyen szituációban.

Hozzászólás a(z) Szabó Ildikó bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>