feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások

Egyéni gyakorlás

0 hozzászólás

Különböző okokból kifolyólag (nyaralás, sérülés, utazás, vizsgaidőszak, stb.), de bárkivel előfordul, hogy rövidebb-hosszabb ideig kimarad az edzésből. Legalábbis a csoportos edzésből.  Sokan a Krav-Maga gyakorlást azonosítják az edzőteremmel, ezért ezeket az időszakokat hajlamosak úgy elkönyvelni, hogy az edzésre ilyenkor egyáltalán nincs lehetőség.

Ez azonban tévedés, hisz a gyakorlás első számú feltétele nem az edzőpartner és az edzőterem, hanem az edzeni akarás…Ahogy mást, a krav magát is jobb, eredményesebb csoportban, edző felügyelete mellett gyakorolni, de ha erre éppen nincs módunk, ugyanakkor kellően motiváltak vagyunk, akkor sem kell letennünk az edzésről.

Instruktorként rendre meg szoktam kapni azt a kérdést, hogy milyen egyéni gyakorlási módszer segít a gyorsabb fejlődésben. Az alábbiakban egy olyan gyakorlási módszert írok le, amelyekhez sem edzőteremre, sem pedig partnerre nincs szükségünk:

Árnyékolás

Ez tulajdonképpen ütés- és rúgástechnikák gyakorlását jelenti. Itt nyilván előfeltétel az alapvető ütések (pl. egyenes, horog, felütés, kalapács, könyök) és rúgások (pl. lágyékrúgás, taposórúgás, térdrúgás) ismerete legalább azon a szinten, hogy tudjuk mire kell odafigyelnünk a kivitelezés közben. Érdemes a gyakorlatot egy tükörrel szemben megállva kezdeni, hiszen magunkat látva sokkal könnyebb odafigyelni a kiinduló és ütés-, vagy rúgás közbeni testtartásra és a megfelelő fedezékre. Emellett az egész kivitelezés könnyebb, mert hamarabb észrevesszük a hibákat. Az egyes ütés- és rúgástípusok szólóban való gyakorlása után jöhetnek a kombinációk. Először csak ütések, majd csak rúgások, végül a kettő vegyesen. A kombinációknál már arra is oda kell figyelnünk, hogy gyakran különböző távolságú támadásokat (pl. taposórúgás és felütés) kell összekapcsolnunk. Az ütés-, rúgás- és vegyes kombinációkat gyakorolhatjuk különböző magasságokba és irányokba. Játszhatunk azzal, hogy csak megadott testrészt használunk, vagy valamilyen tárgyat, eszközt tartunk a kezünkben, de a kiindulási testhelyzet is variálható (pl. zsebre tett kéz, széken ülés). Játszhatunk a sebességgel, néha teljes sebességgel, néha pedig kifejezetten lassan gyakoroljuk a kombót. A feladatnak lényeges része az ún. vizualizálás, vagyis a helyzetek, célpontok (pl. támadók) elképzelése. Minél élethűbben képzeljük el a helyzetet, az adott támadástípust, annál könnyebb lesz a helyzetnek megfelelő típusú és távolságú támadást végrehajtani.

Önvédelmi technikák gyakorlása

Az előzőhöz hasonló gyakorlat, itt azonban nem támadásfajtákat, hanem önvédelmi technikákat gyakorolunk. Vagyis elképzelünk egy meghatározott támadást (amely ugyancsak meghatározott testhelyzetben és irányból ér bennünket), ez ellen végrehajtjuk a védekezést és ellentámadást. A KM technikák döntő része partner nélkül is gyakorolható, hiszen leegyszerűsítve az egyes védekezéseknél egy-egy meghatározott mozdulatsor végrehajtásáról van szó. Ez a gyakorlat tulajdonképpen az edzésről ismert szárazgyakorlás, csak éppen nincs szemben az edző és nincs körülötted a csoport. Itt is segít a helyes kivitelezésben, ha a gyakorlatot tükörrel szemben végezzük.

Árnyékolás és önvédelmi technikák

Tulajdonképpen az előző két feladat keveréke, itt már nemcsak ütések és rúgások vannak, hanem a támadó és védekező technikákat variálunk. Érdemes több támadós helyzeteket elképzelni, ahol a védekezések, ellentámadások folyamatosan váltakoznak.Például: valaki megfogott, mire kiszabadulok a fojtásból, már érkezik oldalról a következő támadó meghatározott ütéssel vagy más támadással, megoldás, harmadik támadó, stb. A gyakorlatot végezhetem úgy, hogy már teljesen megoldottam az első szituációt, mire a második támadás érkezik, de lehet olyan variáció is, hogy a helyzet megoldása közben kapom a második támadást. A testhelyzet, a támadások típusa, a sebesség itt is variálható és a variációk száma ennél a gyakorlatnál is csak a fantáziánkon múlik.

Valamennyi fent leírt módszernél érdemes odafigyelni arra (itt ismét nagy segítség a tükör), hogy a mozgások, az egyes mozdulatsorok ne legyenek “robotosak”, azaz ne legyen akadozó, szaggatott a mozgás. Lehetőleg ne legyenek szünetek az egyes kombinációk, vagy megoldások között. Minél egybefüggőbb a mozgás, annál hatékonyabb a gyakorlat. Ebben 3 dolog segíthet: Az első, hogy előre átgondoljuk azt a helyzetet, amelyet gyakorolni fogunk. A második a már említett vizualizáció, a harmadik pedig a megfelelő sebesség. Ha túl gyorsan akarjuk megcsinálni a mozgást, borítékolható, hogy egyes elemek kimaradnak. Ezért célszerű kifejezetten lassan kezdeni, hogy folyékonyan végig tudjuk csinálni a mozdulatsor(oka)t és csak 2-3 ismétlés után fokozatosan növelni a sebességet.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>