feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások

Megelőzés egy önvédelmi szituációban

0 hozzászólás
Megelőzés egy önvédelmi szituációban

A megelőzés a Krav-Maga rendszerében, de talán leírhatom, az egész önvédelemben az  1. számú alapelv. Az élet valamennyi területén működő általános igazság, hogy egy problémát könnyebb elkerülni, mint megoldani. Az önvédelemről szóló újságcikkekben és riportokban is állandóan ezt a tanácsot kapjuk: előzzük meg a bajt! De hogy ezt miként tegyük, milyen magatartással, szavakkal, vagy testbeszéddel érjük el, azaz egyáltalán hogyan viselkedjünk ilyenkor,  az a cikkekből sajnos csak ritkán derül ki…

Ha gyakorolni akarom, elsőként meg kell határoznom, hogy mit jelent a megelőzés az önvédelemben. Nyilván elővigyázatosságot, de ez a fogalom még mindig túl általános. Mondjuk inkább úgy, hogy egy olyan magatartást, amelyben körültekintő és felkészült vagyok, számításba veszem a támadás bekövetkezésének a lehetőségét, így meg tudom előzni a problémát, vagyis azt, hogy áldozattá váljak. De még ennél is többről van szó. A fogalom relatív, mert amíg kerülhetek a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe, addig van mit megelőznöm. A megelőzés a Krav-Magában tehát a támadás elkerülését, a már kialakult szituációban pedig – egyfajta sorrendiséget követve – a jelenleginél rosszabb helyzet kialakulásának a megakadályozását jelenti.

Hogy ne legyen ennyire elméleti a megközelítés, jöjjön egy példa:

Ha tudom, hogy veszélyes helyen vagyok, igyekszem úgy viselkedni, hogy ne tudjanak belém kötni (konfliktus megelőzése).

Ha ez mégis megtörtént, megpróbálok elszaladni, illetve segítségért kiabálni, vagy más módon felhívni magamra az emberek figyelmét (konfliktus megelőzése).

Ha egyértelmű, hogy a konfliktus nem kerülhető el, igyekszem “kidumálni magam”, azaz szóban megoldani a helyzetet (tettlegesség megelőzése).

Ha erre nincs lehetőségem, megpróbálom megelőző támadással megoldani a problémát. Több támadó esetén a leghangosabb, legaktívabb támadót választom. Ha van önvédelmi szempontból használható eszköz a környezetemben, akkor használom azt (támadás megelőzése/túlerő kialakulásának megelőzése/fegyvertelenség megelőzése).

Amint lehetőségem nyílik rá, azonnal elmenekülök (további támadások megelőzése).

A küzdelem során igyekszem távol tartani magamtól az ellenfele(i)met (belharc megelőzése).

Ha küzdelembe bocsátkoztam, törekszem, rá, hogy ne kerüljek földre (földre kerülés megelőzése).

Amíg nem került elő eszköz, addig igyekszem fegyveres támadást megelőzni, figyelemmel kísérem azt a támadót, akinek zsebben van, vagy egyéb okból nem látható a keze. Törekszem a lehető legnagyobb távolságot tartani vele (fegyveres támadás megelőzése).

A megelőzés – ahogy látjuk – a fizikai konfliktus kialakulása előtt és annak teljes időtartama alatt követendő és gyakorolható tevékenység (vagy szituációtól függően passzív magatartás is lehet), amely tartalmilag mást és más, ahogy a helyzet változik. Egyszerre jelent gondolkodásmódot és ennek megfelelő viselkedést, illetve a konfliktus előrehaladtával taktikai és technikai elemek összességét. Az elővigyázatos gondolkodásnak és viselkedésnek a támadás elkerülésében van szerepe, a taktikai és technikai résznek pedig a probléma megoldásában és súlyosbodásának megakadályozásában. A taktikai és technikai elemek elsajátításának helye nyilván az edzés, hiszen ez már nem elmélet. Az elővigyázatosság és ennek megfelelő viselkedés azonban zömében elmélet, hiszen ez jobbára önvédelmi tippeket jelent. Ez utóbbi lesz a témája az írás második részének.

 

 

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>