feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások

Mikor hibás egy gyakorlat?

0 hozzászólás
Mikor hibás egy gyakorlat?

A Krav-Maga gyakorlatok kivitelezése során – bármennyire is szeretnénk elkerülni – többet vagy kevesebbet, de mindannyian hibázunk. Ezzel nincs is probléma, hogy egy régi tanáromat idézzem: “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.”

Azt gondolom, hogy ha hibákról beszélünk, akkor nem árt tisztázni, hogy egy önvédelmi technika gyakorlása során mit tartunk hibának és milyen jelentőséget tulajdonítunk 1-1 hibának. Hétköznapi értelemben akkor mondjuk egy gyakorlatra, hogy hibás, ha a gyakorló  a technika (azaz mozdulatsor) valamely elemét (azaz mozdulatát) helytelenül, hiányosan vagy egyáltalán nem hajtja végre.  A hiba azonban ennél összetettebb jelenség a Krav-Magában, így nem csak a rosszul, vagy hiányosan végrehajtott gyakorlat lehet hibás, hanem – bármilyen furcsa – egy pontosan végrehajtott technika is.

Ha osztályozni kellene a hibákat, akkor 2 fő csoportot különböztetnék meg:

1. Technikai hibák

2. Taktikai vagy viselkedésbeli (mentalitásbeli) hibák

Az 1. csoportot, vagyis a technikai hibákat szintén két részre oszthatjuk, aszerint, hogy a hiba egyszerű, vagy végzetes.

1.1. Egyszerű hiba

Egyszerű hibának nevezzük az olyan hibákat, amikor a gyakorló végrehajtja a technikát, de a technika valamely elemét nem pontosan kivitelezi, vagy kihagyja. A hiba azért egyszerű, mert – a kihagyott vagy elrontott mozdulat ellenére – a technika működőképes marad. Egyszerű hiba például ha köríves ütés védésénél az ujjak nem nyújtva vannak, hanem a kéz ökölbe szorul, vagy például egy térdrúgás a csipő mozgása nélkül történik.  Egyszerű hiba lehet még a védekezéssel azonos idejű ellentámadás helyett a kis késéssel történő ellentámadás is, feltéve, hogy a védekezés megfelelő volt. Az esetek döntő részében az ilyen jellegű hiba nem befolyásolja a technika eredményességét, de mindenképpen csökkenti annak hatásosságát, vagy esetleg a védekező számára is sérüléssel jár.

1.2. Végzetes hiba

Ide tartoznak azok a hibák, amikor a hiba folytán a technika nem működik, a védekezés kudarcot vallott. Például fojtásnál a gyakorló úgy akarja végrehajtani a technikát, hogy a fojtó kezet nem tépi le a nyakáról. Ugyanilyen végzetes az is, ha például egy nyakhoz szorított kést rossz irányba, azaz a nyak felé próbálja  eltávolítani. Végzetes hiba esetén a túlélés és menekülés már nem a védekezőn múlik, hanem a támadó vagy támadás erejétől, intenzitásától továbbá a szerencsétől függ. (Az előbbi példánál maradva: Ha fojtásnál nem tépem le  a nyakamról a fojtó kezet, de például sikerül belenyúlnom a támadó szemébe és ezért elenged, akkor tulajdonképpen szerencsém volt, hiszen nem volt túl aggresszív a fojtás. Egy erős fojtás esetén legfeljebb annyi időm és levegőm maradt volna , hogy letépjem a támadó kezét. )

2. Taktikai vagy viselkedésbeli (mentalitásbeli) hibák

Ezek a hibák kevésbé egyértelműek, ezért nehezebben felismerhetőek, mint  az előző két csoportba sorolt hibák. A gyakorló sokszor észre sem veszi, hogy hibázik, ezért különösen veszélyesek az ilyen hibák. Taktikai hiba például, ha egy technika végrehajtása után nem nézünk körbe, vagy nem menekülünk el a helyszínről. Gyakorlásnál ez a hiányosság lehet, hogy fel sem tűnik  a védekezőnek, de ha megszokjuk, hogy támadás visszaverését követően a helyszínen maradunk,  egy éles helyzetben (pláne több támadó esetén) ez a hiba akár végzetes is lehet.

Ugyanilyen hiba az is, ha elmenekülünk ugyan, de nem figyeljük, hogy merre, és megszokjuk, hogy fal, vagy sarok felé menekülünk.

Gyakori viselkedésbeli hiba az is, amikor  a védekező elrontja a technikát vagy lefagy, és ahelyett, hogy feltalálná magát és (például aggresszív támadásokkal) kimenekülne egy elrontott helyzetből, újból szeretné kezdeni a technikát az elejétől. Erre sajnos az utcán nincs lehetőség, és mivel utcára készülünk, alapelv, hogy a gyakorlónak mindig végre kell hajtani a feladatot.  Akkor is ha kivédte az első késszúrást és akkor is, ha  előtte már kétszer megszúrták.  Edzésen azt szoktuk mondani, hogy nem az elrontott, hanem a félbehagyott technika a valódi hiba.

Az is lehet taktikai hiba, ha például fenyegetéses helyzetekben pontosan és jól hajtjuk végre a technikát, csak éppen elkésünk vele. Hogy túléljük-e az ilyen hibát, az megint csak nem rajtunk múlik. Ha rám fognak egy pisztolyt és nem törekszem arra, hogy azonnal végrehajtsam a technikát, akkor a végkimenetel már nem tőlem függ. Hogy fenyegetni akarnak-e  vagy hasba lőni azt nem tudom előre. Egy olyan helyzetben, amikor valaki késsel közelít felém és lenne időm/helyem elfutni, a támadót megvárni és küzdelembe bocsátkozni taktikai hiba. Még akkor is ha a végén én kerülök ki győztesen a szituációból.

Amikor tehát gyakorolunk és gyakorlás közben hibát vétünk (a technika végrehajtása után) érdemes egy pillanatra megállni és végiggondolni, hogy milyen jellegű hibáról van szó. Törekedni kell mind a technikai, mind pedig a taktikai hibák kijavítására, de érdemes fejben tartani, hogy a taktikai, viselkedésbeli hiba esetén nem (vagy nem csak) a mozdulatsort kell javítanunk, hanem sokszor változtatni kell azon a hozzáálláson is, amely a hiba bekövetkezéséhez vezetett.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>